Az élelmiszerszegénység Németországban valóság
Az élelmiszerszegénység Németországban egyre nagyobb probléma, és a jelenlegi állami pénzügyi támogatás nem elegendő. Ebben egyetértettek a 7. BZfE „Élelmiszerszegénység Németországban – lásd, értsd meg, találkozz” előadói. Eva Bell, a Szövetségi Élelmiszer- és Mezőgazdasági Minisztérium (BMEL) „Egészséges Fogyasztóvédelem, Táplálkozás” osztályának vezetője: „Az élelmiszerszegénység témája különösen aktuálissá vált az elmúlt évben. Ez egy vitatott téma, amellyel a BMEL is foglalkozik. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindenki egészségesen élhessen és megöregedhessen. A szövetségi kormány táplálkozási stratégiája, amelyet a BMEL vezetésével dolgoznak ki, ezért foglalkozni fog az élelmiszerszegénység kérdésével."
Sürgős feladat, tekintettel Németországban mintegy hárommillió emberre, akik élelmezésszegénységben – és az olykor súlyos egészségügyi következményekben – szenvednek. A társadalom egy része nem ismeri el az élelmiszerszegénységet politikailag megoldandó problémaként, hanem az érintetteket hibáztatja. Az iskolázatlanság vagy a mindennapi készségek hiányának vádja túlságosan egyszerű, frappáns kategóriák példája. Ha az érintettek védekeznek ez ellen, és a közösségi médiában például az #ichbinarmutsBeschlagt hashtaggel leírják, hogy valójában milyen érzés az élelmiszerszegénység, vagy leírják egyéni sorsukat, gyakran találkoznak gyűlöletkeltő kommentekkel.
A társadalom gyakran nem biztosítja a szegénységben sújtott embereknek a társadalmi részvétel jogát, például elmenni egy kávéra, a preferenciáik és szokásaik szerint étkezni, vagy születésnapi partikra meghívni vendégeket. Erre eddig nem biztosítottak forrást az állampolgár jövedelmében. Sok ember számára nehéz elképzelni, hogy még egy kávéra se tudjon elmenni a barátokkal pusztán azért, mert nincs pénz. És mi van akkor, ha még az ebédre vagy az iskolai menzára sincs elég pénzed? Ekkor a szegény háztartásokból származó gyermekek és fiatalok nem rendelkeznek az egészséges fejlődéshez és tanuláshoz szükséges energia- és tápanyagellátással. Egyre mélyebbre kerülnek a szegénység spiráljába, és megtapasztalják az esélyegyenlőség ellenkezőjét.
A magasabb általános díjak mellett ezért az ingyenes napközi és iskolai étkeztetés kulcsfontosságú eszköz lenne az élelmiszerszegénység ellen. Svédország példája mutatja, hogy ez mennyire hatékony: az ott ingyenes iskolai étkeztetést kapó gyerekek összességében nagyobbak, egészségesebbek voltak, és később magasabb jövedelmet (és az állam számára is több adót) kerestek.
A BZfE fórumán a résztvevők egyetértettek: Amíg a kormány más irányt nem állít, "a táplálkozási szegénység Németországban mindenképpen olyan probléma, amellyel nekünk, táplálkozási közösségnek is foglalkoznunk kell". Margareta Büning-Fesel, a Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Hivatal (BLE) elnöke. Utalt a kutatási projektekre és az önkéntes kezdeményezések technikai támogatására, valamint a jó tudományos kommunikációra. Eva Zovko, a Szövetségi Táplálkozási Központ vezetője pedig hozzátette: „Ezzel az eseménnyel láthatóbbá tesszük az élelmiszerszegénység kérdését. Szövetségi Táplálkozási Központként továbbra is támogatni fogjuk ezt a fontos társadalmi kérdést a kommunikáció terén.” Ez végső soron azt jelenti, hogy nemcsak az élelmiszerszegénység által érintettekről beszélünk, hanem hagyjuk, hogy elmondják véleményüket. Társadalmilag nélkülözhetetlen a gyermekek, fiatalok és felnőttek sajátos szükségleteinek előítélet nélküli átlátása és megértése a táplálkozás minden dimenziójában, és a problémák megfelelő segítséggel való kezelése.
www.bzfe.de
